Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Egyetlen lélek sem inkarnálódhat buborék nélkül, akár kiválasztva egy hibát, akár a múltbeli életek karmája miatt. Buborékot kapnak, és olyan világba kerülnek, amely alkalmas számukra, hogy továbbra is fennmaradjanak a fizikai síkon. Mert életről életre a lélek be van zárva. S miközben egy testbe vannak zárva, rendelkezniük kell az elmével, a testtel, az érzelmekkel, a pszichológiai képességekkel és mindenféle dologgal, ami egy kialakult emberi lét részét képezi. Mindezek miatt kölcsönhatásba lépnek a körülöttük lévő többi emberrel is. És a kölcsönhatás miatt, az konfliktusokat, szeretetet, ragaszkodást, együttműködést, stb. fog előidézni. Ennek következtében pedig egyre több karma fog keletkezni. Így egyre több összefonódás fog kialakulni ebben a rendszerben. Még ha a Buddha már sok életen át Buddha volt, az idők kezdete óta napjainkig is, ha újra megszületik ebben a világban, Nekik is kell egy ilyen buborék. Különben nem lehetnétek itt. Vagy Nekik teremtették, vagy Ők maguk választották, hogy idejöjjenek céljuk érdekében, például más tudatlan lények megszabadításáért, vagy hogy saját Hatalmuk és Kegyelmük által új Buddhákat teremtsenek a Legfelsőbb, Leghatalmasabb Mindenható ISTEN, vagy az együttes Szentháromság alatt, azaz a Mindenható ISTEN, ISTEN Fia, és egy másik ISTEN Fia is, akit ugyanúgy ISTEN teremtett. És Kettőjüknek több teremtésük lesz ISTENtől származó Hatalmuk révén, és egyre több világuk lesz, vagy egyre több teremtett lényt fognak segíteni különböző bolygókon, különböző világokban. Emiatt Shakyamuni Buddha királyi családba született, és aztán nagyon-nagyon sok ágyasra volt szüksége, akár 500 ágyasra is. De az ókori Indiában így fejezték ki, hogy „nagyon, nagyon, nagyon sok”. Nem feltétlenül kell pontosan 500-nak lennie. Vagy néha 2000-ről is beszélnek, ami még ennél is sokkal-sokkal több, mint amit egy átlagember el tudna képzelni. Senki sem lenne 2000 ember a házában vagy a környezetében, ahogyan a Buddhának 2000 szerzetese volt. Nem pontosan 2000-ről van szó. Lehet, hogy több; lehet, hogy kevesebb. Hanem az ókori számításban, kifejezésben vagy leírásban ez hatalmas számot jelent. Szóval a Buddhának valójában nem volt semmiféle vágya. A Buddha nem vágyott volna arra, hogy 500 nő legyen a felesége vagy ágyasa, és nem vágyott volna arra sem, hogy feleségül vegye akkori hercegnőjét, akkori feleségét. Nem vágyott volna arra sem, hogy legyen egy Rahula nevű fia. De ez csak így van elrendezve. Mindenkit, aki erre a világra jön, próbára kell tenni. Csapdákat, trükköket, próbákat helyeznek el az életed körül, az életed elé, az életed belsejébe, hogy lássák, képes vagy-e elmenekülni, képes vagy-e fokozatosan, végül vagy azonnal elszakadni minden kísértéstől. Attól függ, hány tanítványa van an- nak a Mesternek vagy Buddhának. Így kiszámítják ezt az összes karmát, és annyi nehézséget raknak annak a Buddhának az életébe, az emberek karmája miatt, akiket Ő meg fog menteni. Ki kell valakinek fizetnie a karmájukat. Minden embernek van karmája. És most, miután ezt Ő elfogadta, az élete már a születése előtt el volt tervezve Ő előtte. Szóval a Buddhának mindezt tudnia kellett, mielőtt megszületett. Mindezt el kellett fogadnia ahhoz, hogy mennyi embert, milyen embert, hol és mikor, stb. mentsen meg. Amikor a Buddha nemzetségét szörnyű módon elnyomták, megsebesítették, megsértették a legrosszabb módon, Buddha nem használhatta az erejét, hogy megoldja ezt, mert ez volt a karmájuk. Tettek valamit a múlt életeikben vagy az életeik során, kezdve azzal, hogy megsértették az egyik szomszéd királyt, azért, mert szolgáló anyától született. Elintézték, hogy egy szolgálólány menjen feleségül a szomszéd királyhoz, az igazi hercegnő helyett, akinek Ő megkérte a kézét. És így annak az országnak az összes hitvese tudott erről. Így, amikor a király eljött meglátogatni az anyja földjét, mindannyian megsértették. Azt mondták: „Te csak egy szolgáló fia vagy. Semmi vagy. Ne viselkedj olyan arrogánsan, ha- talmaskodóan vagy felsőbbrendűen” és ehhez hasonló dolgokat. A király így nagyon dühös lett, és utána elment, és a legbrutálisabb módon elpusztította az egész nemzetséget, amit csak el tudtok képzelni. Nos, a Buddhák, bármelyik Buddha, Aki ebbe a világba jön, nem azért jönnek, hogy politikai konfliktusokat oldjanak meg, békét teremtsenek, vagy saját mágikus erejükkel véget vessenek a háborúnak, vagy ilyesmi. Kizárólagos küldetésük az, hogy eljöjjenek és megmentsék azokat a lelkeket, akik készek Hazatérni, és kérik ezt. És még így is olyan kegyetlen sors érte Őket. Sok Mester életéről olvastatok, és tudjátok, hogy Velük a legkegyetlenebbül bántak. A legutóbbi, akit láttatok, a mi Urunk, Jézus volt. Ő semmi rosszat sem tett. Csak az igazságosságot hirdette, és csak ISTEN Országát hirdette. Még a Földi Királyság sem érdekelte. Habár az emberek dicsőítették Őt, és a zsidók királyának címét adták Neki, ez egyáltalán nem volt Jézus Urunk szándéka. A legkevésbé sem törődött ezzel a világgal. Sőt, azt is mondta: „Hadd temessék el a halottak a holtakat”, ami azt jelenti, hogy tudta, hány embert tud megmenteni, a többiek pedig, bár járnak és beszélnek, ők halottak. A halál nem csak fizikailag értendő. Ha nem ismered ISTENt, ha lelkedet a karmikus terhek, a tudatlanság és az átkozott sors áthatolhatatlan falai veszik körül, akkor már halott vagy. Lelked be van börtönözve, nem szabad, és ez így folytatódik örökké, addig, amíg valóban vágysz arra, hogy Hazatérj, hogy újra megismerd ISTENt, és találkozz egy Mesterrel, Aki megment téged. Egy ilyen, hatalmas, nehéz karmával eltemetett világban, ahol a bolygó minden egyes lénye ilyen helyzetben van, képzeld el, hogyan tudna bármely Mester békét teremteni számukra. Még Shakyamuni Buddha, a Magasztos, Akit az egész Menny és Föld ismer, tisztel és szeret, Ő sem tudta megszabadítani saját nemzetségét ettől a gyilkos karmától. Pedig elkerülhették volna, ha befog- ták volna a szájukat, és jóindulatúb- bak, szeretetteljesebbek és kedve- sebbek lettek volna ahhoz a gyer- mekhez, aki hatalmas királlyá vált. Egyszerűen csak üdvözölhették volna őt, és elhalmozhatták volna szeretettel és tisztelettel, hiszen a sorsa úgy akarta, hogy egy ország királya legyen. De nem, kötekedtek vele, vég nélkül sértegették, amíg ő nem bírta tovább. Így a régi időkben az emberek azt mondták: „Gondold meg hétszer, mielőtt megszólalsz.” Szintén van egy mondás, ami arra fi- gyelmeztet, hogy a szavaid olyanok lehetnek, mint egy nyíl – ne lőjj csak úgy véletlenszerűen bárhová. Nos, egy olyan világban, mint a miénk, nagyon nehéz békét teremteni, mert a buborékok különböző tartalmából különböző karma származik. Ezért tart olyan sokáig, ha bármilyen béke meg akar valósulni. Legutóbb az európai béke gyorsan megvalósult, mert bejárhattam egész Európát – kétnaponta egy országban. És az emberek azt mondják, veszé- lyes volt nekem, hogy ezt tettem. Nem, nem, akkoriban még nem volt veszélyes, mert nem voltam híres mindenhol, és nem avatkoztam be hevesen a háborúba, és nem mondtam ki nyíltan a dolgokat, nem sértettem meg a vezetőket. De most más a helyzet. Nem tudtam elviselni. Nem kellett volna ezt tennem. Nem kellett volna beavatkoznom a háborúba, még a beszédemben elhangzott szavakkal sem. De egyszerűen nem tudtam elviselni, látni, ahogy az emberek szenvednek, el kell menekülniük az otthonaikból, és meghalnak az úton vagy bárhol a hazájukon kívül, azon a helyen kívül, amit szeretnek, és ahol egész életükben és generációjuk egész életében éltek, elveszítve mindent. Nem tudtam elviselni. Tényleg csak úgy kibököm, anélkül, hogy az agyam előzetesen ellenőrizte volna. És így sok gondot okoz nekem, drogosokkal is, és ilyesmikkel. Photo Caption: „Gondolod, csak az emberek tudják élvezni a szép kézírást?”
