Részletek
Letöltés Docx
Tovább olvasom
Ebben a részben Ching Hai Legfelsőbb Mester felfedi, hogy az őszinteség és a megszabadulás iránti valódi vágy lényeges, hogy elvezessen minket a megvilágosodáshoz, átalakítva belső hozzáállásunkat, és elmélyítve az életről alkotott megértésünket. („Mi az azonnali megvilágosodás? És mik a feltételei?” Mi a megvilágosodáshoz vezető rövid út, és mik a feltételei?) Az azonnali megvilágosodás azt jelenti, hogy rögtön megvilágosodik. Ennyi az egész. Pont, mint az azonnali készpénz. Bemegy a bankba, és azonnal készpénzt kap. Ha eljön hozzám beavatásra, azonnali megvilágosodást kap, rendben? A feltétel pedig az, hogy őszinte legyen, és valóban vágyjon a megszabadulásra és a megvilágosodásra. Csak legyen őszinte és nyitott, tudva, hogy segítségre van szükségünk. Adjon esélyt, hogy bebizonyítsam. Emellett utána minden nap őszintén gyakorolnunk kell, hogy egyre több Mennyet fedezzünk fel magunkban, és visszatérjünk a Legfelsőbb Mennybe, a Nirvánába vagy Buddha Földjére. A beavatás után fogadalmat kell tennünk az együttérzésre, a jótékonyságra, és a jószívűségre: nem eszünk állat(-személyeket), és nem ártunk senkinek, semmilyen lénynek. Ez a jó és tartós megvilágosodás alapja. És ha ezt betartja, napról napra megvilágosodottabb lesz, amíg teljesen megvilágosodik, Buddhává vagy Krisztus-szerűvé válik. Akkor segíthet önmagán, és másoknak is a megszabadulásban, ha kapcsolatuk van önnel. Mesterré válik. (Ez az én saját tapasztalatom is. Én is ezen tűnődtem, amikor május 29-én Kaliforniában jelentkeztem a beavatásomra. És a beavatás alatt azonnal láttam a (belső Mennyei) Fényeket, és hallottam a (belső Mennyei) Hangokat. Ez teljes mértékben igaz. Rendben. Íme a következő kérdés. „Hogyan ülteti át az ember a megvilágosodás elméletét a mindennapi élet gyakorlatába? Milyen tevékenységet végzünk? Milyen könyveket olvasunk? Milyen imákat mondunk, stb.?”) Tudja, nincs kötött formulánk arra, mit kell imádkoznia, de imádkozhat azért, hogy napról napra megvilágosodottabb legyen, és közelebb kerüljön ISTENhez. És ez a legmagasabb ima. Közelebb kerülni a Buddhasághoz, ISTENhez vagy a Buddhasághoz, ez ugyanaz. És minden nap meditál. Azért imádkozik, amiért imádkozni szeretne. A nemes imákat ISTEN és a Buddhák mindig elfogadják. Ami a tevékenységeket illeti, azt teszi, amit minden nap. Ha orvos, gondoskodik a betegeiről. Ha mérnök, gondoskodik a gépeiről. Ha taxisofőr, gondoskodik az utasairól, és a megfelelő helyre viszi őket. A megvilágosodás után csak egy kis különbség van. Odaadással és szeretettel végzi, nem tudatlanságból és pusztán pénzkeresésből, mint korábban. A tevékenységek szokványosak; csak a hozzáállás változik, és a mentális megértés. A legnagyobb alázattal, szeretettel és odaadással tesszük, tudva, hogy egy rendkívüli Legfelsőbb Erő áll minden cselekedetünk mögött. Ez nagyon megnyugtató és nagyon bátorító. Nem csak unalmas, élettelen, ihlet nélküli munkát végzünk minden nap. (Hallottam, hogy egyes vallási irányzatok tiltják az egyik irányzatból a másikba való áttérést. Ön szerint rendben van ezt tenni? Ha valaki úgy találja, hogy egy másik Mester vonzóbb és megfelelőbb, megtiltja-e Ön a tanítványainak, hogy ezt tegyék?) Nem, nem tiltom meg. Soha senkinek nem tiltom meg, hogy bármit tegyen. Ha gondolja, hogy más mesterek jobbak, megvilágosodottabbak, erősebbek, akkor tessék. Menjen gyorsan. És ha talál valamit, kérem, jöjjön vissza, és ossza meg velem! Bár ezt kétlem. Kétlem. Kétlem, hogy bárki vonzóbb lenne. Ha van köztünk kapcsolat, azt érzi majd: rendben vagyok, én vagyok a legjobb, én vagyok a Legfelsőbb. Egyszerűen van köztünk kapcsolat; jól érezzük magunkat egymással, ezért nem keresünk másokat. Azért váltanak az emberek egyik irányzatból a másikba, mert nincs megvilágosodási tapasztalatuk. Még ingadoznak a hitükben. Kétségeik vannak az irányzatukkal, az úgynevezett vezetőjük, spirituális vezetőjük erejével kapcsolatban, ezért váltaniuk kell. Ha már van tapasztalata egy Mestertől, és tudja, hogy annak a Mesternek elég ereje van, és megvédi önt, és átvezeti a tudatlan állapotain, akkor nem kell máshol keresgélnie. A másik Mester, ha megvilágosodott, pont ezt teszi. („Ön szerint a világ a végéhez közeledik?” Azt hiszem, erre már válaszoltál.) Nem, nem gondolom. (Rendben. „Jézus Krisztus azt mondta: ’Az Utolsó Napokban sok mester jelenik meg.’ Mit mond Ön erről?”) Sok hamis mester, ugye? Vagy sok Mester? (Sok Mester.) Nos… ezt már elmondtam. Ha kell, sok Mester jelenik meg; nem kell hozzá az Utolsó Napok, a második vagy az első nap. Mindenesetre nem kell mindig negatívan gondolkodnunk. Hinnünk kellene Isten vagy Buddha Kegyelmében és Erejében. Ha igazat cselekszünk, és Istenhez vagy Buddhához imádkozunk segítségért, vagy megvilágosodást kapunk egy élő Mesteren keresztül, nincs mitől félnünk. Nincs mitől félnünk. („Elérhető-e meditációval a teljes fizikai hallás?”) Fizikai hallás? Igen, egyeseknél igen. De a fizikai hallás nem olyan fontos; a belső hallás fontosabb. E világ hangjait hallhatjuk csak; ezek többnyire nem túl kellemesek: csupa pletyka és erőszakos viták. Ha hallhatjuk a Mennyei Nyelvet, az Üzenetet, az jobb lenne. Nem garantálhatom, hogy meditáció által helyreáll a fizikai hallása, de azt garantálhatom, hogy mindent hallhat a Mennyektől a pokolig, a Buddhák Földjeiről, a legmagasabbtól a legalacsonyabbig. Ezt garantálhatom önnek. („Miért nem hirdette Jézus Krisztus a vegán életmódot, amennyire én értem, és a Bibliából meg tudom ítélni?”) Kérem, olvassa el a „Miért kell vegánnak lennünk” (A vegán étrend előnyei) című írásomat. Eleget említettem a Bibliáról. Jézus a vegetarianizmust hirdette az embereknek. Ő Maga vegetáriánus volt. A legtöbben nem értik (az Úr) Jézust. („Honnan jött a negatív teremtő erő? Istentől? Miért engedi, hogy ez megtörténjen? Van ennek egyáltalán célja?”) Ez egyfajta színház, ahol van negatív és pozitív. Így érdekes. Különben nem érdekes. Ahogy ebben a világban van nappal és éjszaka. Az éjszaka pihenésre való, a nappal pedig arra, hogy tevékenyek legyünk és dolgozzunk. Úgy értem, szükségünk van pihenési időszakokra. Ha két-három napig nem tud aludni, borzalmasan érzi magát. Az éjszaka arra való, hogy mindent álomba, pihenésre és megújulásra küldjön. A tél ugyanilyen. Látja, minden levél lehull, és minden száraznak és borzalmasnak tűnik. De aztán tavasszal visszanyerik erejüket. Pihenésre van szükségük. Tehát minden ellentétpárokban teremtetett, hogy kiegészítsék egymást. Nem kell félnünk a negatív erőtől. Csak tudnunk kell, hogyan működik, hogy irányíthassuk, és ne kerüljünk a karmai közé. Ezért kapjuk a megvilágosodást. Nem arról van szó, hogy megvilágosodunk, aztán kerüljük az ellentétes erőt, vagy gyűlöljük a negatív erőt, Maját és így tovább. Nem erről van szó. Megvilágosodni annyi, mint átlátni a pozitívat és a negatívat, akkor ezek összehangolják egymást, aztán még a negatívon és a pozitívon is áttörünk. Túllépünk a nem negatívon és a nem pozitívon, eljutunk a Legfelsőbbhöz, ahol minden harmóniába olvad, és nincs különbség negatív és pozitív között, mint itt. Minden ISTENtől származik; minden jó. Valójában csak játék; egymás kiegészítése. Ahogy a színház színpadán vannak jó királyok és erényes emberek szerepei, és vannak gyilkosok, rossz és gonosz emberek szerepei. Mindenféle dolgok. Különben a színház nem érdekes számunkra. Megkérdezheti a rendezőt: „Miért hozta létre azt a rossz embert? Olyan csúnya az arca, és olyan gonoszak a tettei. Gonosz, gonosz ember, miért hozta létre? Minek? A saját tollával megírhatná, hogy mindenki jó legyen.” Hiszen a saját tollával teremti mindezeket az embereket. De kell neki, hogy pénzt keressen. És ezek a rossz emberek is kellenek, hogy szórakoztassanak minket. Tehát a közönségnek tudnia kell, hogy ez mind színház, mind előadás, és nem szabad belekeverednie. Hasonlóképpen nekünk is úgy kell lennünk, mint a közönségnek. Elég bölcsnek, elég megvilágosodottnak kell lennünk, nézni a Világegyetem minden játékát, és kilépni a szenvedésből. Ezért amikor egyesek moziba vagy színházba mennek, annyira bevonódnak az előadásba, hogy sírnak, sikoltoznak, fuldokolnak az érzelmektől. Tudja, ugye? Igen. Most mi ilyenek vagyunk. Amikor tudatlanok vagyunk, elakad a lélegzetünk, izgatottak leszünk, dühösek vagyunk, érzelmileg bevonódunk a játékba. Ha megvilágosodtunk, higgadtak és összeszedettek vagyunk, és nézzük; élvezzük, de nem szenvedünk. “Élvezzük” az egész szenvedést. Mindent filmnek, színháznak látunk. Már nem érezzük érintve magunkat, vagy nem sértődünk meg. Ezért a poklok és a Mennyek mind illúziók. (Mester, sajnálom, nem tudok odamenni a mikrofonhoz. Feltehetnék egy kapcsolódó kérdést? Miért létezik ilyen szórakozás? Van valami célja, például tanulási cél? És ha itt ilyen szórakoztató, mi ösztönöz arra, hogy a Paradicsomot, a Mennyországot keressük? Hiszen itt is jól szórakozunk.) Rendben! Akkor maradjon. Az első kérdés az: „Miért létezik ez a teremtés?” Mert szeretjük; szeretjük. Ahogy színházba megyünk – még pénzt is fizetünk érte. Az életben van elég nyomorúság és elég szórakozás, mégis sok pénzt fizetünk, hogy színházba menjünk, csak hogy ugyanezt lássuk, nem? Hogy lássuk, ahogy az emberek veszekednek és harcolnak, és minden ilyesmit, ami az életben amúgy is néha megtörténik. Tehát az emberek szeretik, az emberek szeretik. Ugyanígy, mi is szeretjük. Néha mi teremtjük mindezt. Azt hiszi, folyton a Mennyben maradunk, és csak tétlenkedünk? Az nagyon unalmas lenne, ezért néha szeretünk szórakozni, játszadozni. Aztán bajba kerülünk, mert túl sokat szórakoztunk, és sírunk. Amikor azért sír, mert elege lett a szórakozásból, akkor a Mester el fog jönni, és Hazaviszi. És azt mondja: „Hé, ez csak színház. Gyere vissza.” De amíg még nem lett elege az ottani szórakozásból, akkor maradhat, persze. Senki sem mondhatja, hogy menjen el; soha senki nem is fogja. Ezért maradnak az emberek még mindig ebben a világban. Csak kevesen akarnak Hazamenni; nekik elegük lett belőle, elfáradtak. Én csak azokért vagyok itt, akik elfáradtak. Ha még nagyon szórakoztatónak találja ezt a világot, csak tessék, maradjon. Amikor eljön az idő, hívni fog, sírni fog. Photo Caption: “Hadd öleljen körül az élet vidám ragyogással”
